A következő egy teljes és gyakorlatias megítélési módszer és folyamat:
I. Objektív műszermérés (adatok-vezérelt ítélet)
Ez a legtudományosabb és legpártatlanabb módszer, amelyet az emberi szem és a világítás szubjektív hatásának kiküszöbölésére használnak.
Alapeszköz: Koloriméter
A koloriméter számos kulcsparamétert biztosít a színkülönbségek megítéléséhez:
1. ΔE - Teljes színkülönbség érték
Ez a legfontosabb mutató, amely a standard minta és a tesztminta közötti teljes színkülönbséget mutatja.
Elbírálási kritériumok (általában az iparban használatos, egyedi kiigazítások szükségesek a vevői igények alapján):
ΔE < 0,5: Rendkívül kicsi eltérés, szabad szemmel szinte észrevehetetlen. Kiváló meccs.
0,5 < ΔE < 1,0: Kisebb eltérés, amely tapasztalt megfigyelők számára észrevehető bizonyos fényviszonyok mellett. Jó párosítás, általában elfogadható.
1,0 < ΔE < 2,0: Észrevehető különbség, valószínűleg a hétköznapi fogyasztók számára észrevehető, ha egymás mellett hasonlítanak össze.
ΔE > 2,0: Jelentős színeltérés, általában elfogadhatatlan. 2. ΔL, Δa, Δb - Egyedi színkülönbség értékek
A ΔE önmagában nem elegendő, mivel nem árulja el, hogy pontosan hol „ki” a szín a színéből. Az egyes színkülönbségek adatai pontos útmutatást adnak a korrekcióhoz:
ΔL (Lightness Difference): a `+` fehérebb/világosabb árnyalatot, a `-` pedig sötétebb/sötétebb tónust jelöl.
Δa (piros-zöld különbség): a `+` vöröses árnyalatot, a `-` zöldes árnyalatot jelöl.
Δb (sárga-kék különbség): a `+` sárgás árnyalatot, a `-` kékes árnyalatot jelöl.
Alkalmazás: Ha a ΔE meghaladja a határértéket, a ΔL, Δa és Δb elemzésével a színezők meghatározhatják, hogy mely színezékeket kell hozzáadni vagy eltávolítani a képlet javításához. Például a +2.5 Δb azt jelzi, hogy a minta túl sárgás, ezért csökkenteni kell a sárga színezékeket, vagy növelni kell a kiegészítő kék színezőanyag mennyiségét.
A műszermérés fő működési pontjai:
A minta-előkészítés szabványosítása: A vizsgálati minta előkészítési körülményeinek (injektálási hőmérséklet, nyomás, idő, vastagság stb.) teljes összhangban kell lenniük a standard minta előkészítési körülményeivel; egyébként nincs összehasonlíthatóság.
A műszer kalibrálása: A kolorimétert a mérés előtt kalibrálni kell.
Több-pontos mérés: Mérjen meg 3-5 pontot a minta különböző helyein, és vegye fel az átlagértéket, hogy elkerülje az egyenetlen anyageloszlás vagy felületi hibák hatását.
II. Szubjektív vizuális értékelés (vizuális megerősítés)
A műszeres mérés alapvető fontosságú, de a végtermék emberi megtekintésre szolgál, így a vizuális értékelés nélkülözhetetlen.
Alapelv: Hasonlítsa össze egy szabványos fényforrással.
1. Használjon szabványos fényforrás dobozt:
Cél: A metamerizmus kiküszöbölése (azaz a színek az egyik fényforrás alatt egyeznek, a másikban nem).
Kötelező{0}}megfigyelni a fényforrást:
D65: Az átlagos nappali fényt szimulálja, és a legfontosabb referencia fényforrás.
TL84: Kereskedelmi fénycsövek (hideg fehér fény), általánosan használt Európában és Ázsiában.
CWF: Kereskedelmi fénycsövek (meleg fehér fény), általánosan használt az Egyesült Államokban.
UV: Ultraibolya fény, fluoreszcens fehérítőszerek vagy fluoreszkáló pigmentek ellenőrzésére szolgál.
Fényforrás: Háztartási izzólámpa, amely a színek teljesítményének megfigyelésére szolgál meleg sárga fényben.
Módszer: Helyezze a standard mintát és a tesztmintát egymás mellé egy világítódobozba, és figyelje meg különböző fényforrások alatt, hogy a szín egyenletes marad-e minden fényforrás mellett. Ha egy bizonyos fényforrás mellett jelentős színeltérés van, az metamerizmus-problémát jelez, és a képletet módosítani kell.
2. Megfigyelési szög
A közönséges színekhez használjon 45 fokos /0 fokos (45 fokban beeső fényforrás, merőlegesen megfigyelt emberi szem) vagy 0 fok /45 fokos geometriai feltételeket.
Fémes színek, gyöngyházfényű színek és egyéb hatásszínek esetén a megfigyelési szöget módosítani kell, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a szögfüggő színváltozási hatás összhangban van-e a szabványos mintával.
3. Mintaelhelyezés
Helyezze a standard mintát és a tesztmintát szorosan egymás mellé, hézagok nélkül a közvetlen összehasonlítás érdekében.
Cserélje fel pozíciójukat, és figyelje többször különböző szögekből.
III. Átfogó ítélethozatali eljárás (normál működési eljárás)
A kolorimetriás pontosság szigorú megítélésének ezt a folyamatot kell követnie:
1. A minta előkészítése: Készítsen mintát a vizsgálandó színezőanyag felhasználásával a szabványos eljárási feltételek szerint.
2. Állapot Kezelés: Helyezze a vizsgálati mintát és a standard mintát ugyanabba a környezetbe (hőmérséklet, páratartalom) egy ideig, hogy stabilizálódjanak.
3. Előzetes szemrevételezés: Gyorsan ellenőrizze természetes fényben vagy szabványos fényforrásban, hogy ellenőrizze a jelentős eltéréseket.
4. Műszeres mérés: Használjon kolorimétert több-pontos mérések elvégzéséhez az előírásoknak megfelelően, rögzítve a ΔE, ΔL, Δa és Δb értékeket.
5. Adatelemzés:
Ha a ΔE és az összes differenciálérték az ügyfél által-megkövetelt tűréstartományon belül van (pl. ΔE < 1,0), folytassa a következő lépéssel.
Ha a színeltérés meghaladja az elfogadható tartományt, elemezze a színeltérés irányát ΔL, Δa és Δb értékei alapján, adjon visszajelzést a színezőnek a képlet beállításához, majd térjen vissza az 1. lépéshez.
6. Több-fényforrás vizuális értékelése: Szabványos fényforrásdobozban váltson a különböző fényforrások között, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs színkülönbség vagy metamerizmus.
7. Végleges ítélet:
Műszeradatok minősítettek + Több-fényforrás vizuális értékelés minősítve=Pontos színegyeztetés.
Ha ezek közül bármelyik nem minősített, újra kell igazítani.
